Legionella – A forró téma

A legionella kontrollálására a legtöbbször magas hőmérsékletű vizet használnak az ivóvíz minőségű melegvíz tárolási és elosztási rendszerekben, a kereskedelmi és egészségügyi környezetekben. Ennek ellenére a rendszertervezés növekvő komplexitása és a karbantartási költségek emelkedése arra ösztönzik az üzleti vezetőket, hogy hatékonyabb alternatívákat fontoljanak meg.
Dr. Simona Vasilescu, az NCH Europe – a globális víz, energia és karbantartási megoldásokat szolgáltató vállalat – Water Treatment Innovációs platformjától elmagyarázza, hogyan lehet az oxidatív technológiákat a legionella kontrollálására felhasználni.

Az emberi lények igen ellenálló teremtmények. Ez minden bizonnyal igaz, ha figyelembe vesszük belső szerkezetünk biológiáját. Ha kinyújtanánk szervezetünk összes ereit, ez mintegy 60 000 mérföldnyi megdöbbentő hosszat érne el. Hihetetlen, hogy testünk képes hatékonyan fenntartani egy 37 fok körüli normális működési hőmérsékletet.

A mérnökök legnagyobb erőfeszítései ellenére is még mindig kihívást jelent egy ehhez hasonlóan hatékony melegvíz tároló és elosztó hálózat létrehozása, különösen a kereskedelmi és egészségügyi környezetekben, ahol a forró víz okozta sérülések veszélye nagyobb aggodalomra ad okot a gyermekek, idősek és a fogyatékkal élők, valamint az érzékzavaros betegek esetében.

A messzeható erő
A kormány egészségügyi és biztonsági (HSE) vezetője a legionella kontrollt a L8-as eljárási szabályzattal szabályozza. Ez a vízrendszerekre vonatkozik és magában foglalja a következőket: csövek, szivattyúk, tartályok, szelepek, zuhanyzók, vízlágyítók és légmelegítők.

A kereskedelmi és ipari alkalmazások során a települési vízellátás az épületbe való bevezetésekor egy tároló tartályhoz csatlakozik. A vizet gyakran az épület tetején lévő tartályba szivattyúzzák, ahol a statikus-kihasználtságú környezetben a pangó víz és a 20°C - 45°C közötti hőmérséklet hatására termőtalajává válhat a legionella baktériumoknak.

Hideg-meleg
A hagyományos hőmérséklet kontroll magában foglalja a víz szétválasztását külön hideg és meleg vízrendszerekbe. A hideg vizet 20°C alatti környezeti hőmérsékleten tartják, míg a meleg vizet kb. 60°C-ra melegítik, hogy elpusztítsa a baktériumokat. A termosztatikus keverő szelepek összekeverik a hideg- és meleg vizet kellemes hőmérsékletűre, aztán elvezetik a csapokba és zuhanyzókba.

A csővezetékek nehezen elérhető helyein és a cső könyökökben a hőmérséklet valószínűleg nem éri el a 60 fokot, ami a legionella elpusztításához szükséges, így növeli a meleg, pangó víz jelenlétét. Mivel a hideg és meleg vízrendszerek gyakran egymás közvetlen közelében találhatóak, például egy épület központi részén vagy a liftaknában, így a két cső közötti hőcsere emelheti a hideg víz hőmérsékletét.

Tetemes energiaköltségek
Még akkor is, ha alapos kockázatértékelést végeztek és a szabályozott hőmérsékletű vízrendszert biztonságos és kockázatmentes használatra tervezték, a folyamatos karbantartás, javítás és energiafogyasztás számlái továbbra is csak gyűlnek.

Mivel a legionella rendeletek előírják, hogy a vizet a 60°C hőmérsékleten kell tárolni, az egészségügyi szolgáltatók használják a legtöbb villamosenergiát az Egyesült Királyságban. Az NHS például átlagosan 750 millió fontot költ évente több mint 2 300 kórházban és 10 500 általános orvosi körzetben, valamint számos egyéb helyen. Az NHS szénlábnyoma több mint 25 millió tonna évente és ez várhatóan emelkedik, tekintettel arra, hogy az energia költségek gyorsabban nőnek, mint az infláció.

Vízkezelés
A legionella kontroll alternatívája a magas hőmérsékletű víz ellenőrzése helyett a kémiai vízkezelés. A biocidok használatának előnye, hogy – ellentétben a meleg vízzel, amely hajlamos arra, hogy a lassú áramlású területeken hőt veszítsen – a biocid adagolás a felhasznált víz mennyiségével arányos és a rendszerben marad, függetlenül a víz áramlásától.

A biocidok felhasználhatók az olyan szerves szennyeződések kezelésére is, amelyek a vezetékes vízellátással kerülnek az épületbe, ez az épület karbantartók egyik mumusa. Az olyan szennyező anyagok, mint a humusz, a talaj szerves anyaga, a kommunális vízellátással kerülnek a rendszerbe és hozzájárulhatnak a biológiai nyálka képződéséhez, olyan környezetet teremtve, amelyben a potenciálisan veszélyes legionella baktériumok remekül szaporodhatnak.

Hagyományosan a nátrium-hipokloritot, ismertebb nevén a "klórt" használták vízkezelésre, a baktériumok és legionella eltávolítására. Azonban a klór használatának van néhány kisebb hátránya: enyhén korrozív és megváltoztatja a víz ízét.

Vannak más, nem-kémiai vízkezelési megoldások, mint például az ultraibolya fény (UV), amely képes megölni a baktériumokat a folyó vízben. Az UV fény azonban nem minden esetben alkalmazható, mert hatékonysága csökken a lassú folyású vagy áramlásmentes területeken.

Oxidatív technológiák
A Chem-Aqua kidolgozott többféle oxidatív technológiát alkalmazó terméket, amelyekből az ügyfelek választhatnak, ilyenek a hagyományos folyadék, szilárd paszta, tabletta, por és granulátum formájú készítmények.

Az egyik leghatásosabb oxidatív technológia a klór-dioxid. Nyolcszor hatékonyabb oxidálószer, mint a klór, ugyanazzal a legionella és nyálka eltávolító hatással rendelkezik, de sokkal alacsonyabb koncentrációban. A klór-dioxid előnye, hogy nem változtatja meg az ivóvíz ízét; ez az egyik oka annak, hogy a szupermarketekben klór-dioxiddal fertőtlenített vízzel mossák a gyümölcsöket és a zöldségeket.

A klór-dioxid használatának egyik legnagyobb kihívását azok a biztonsági problémák jelentik, amelyek a helyszínen történő előállításkor használt klór-dioxid generátorral kapcsolatosak. Azonban kifejlesztették a klór-dioxid új formáit, beleértve a stabilizált oldatokat és a szilárd tablettákat.

Integrált stratégia
Az tény, hogy a legionella baktériumok továbbra is problémákat okozhatnak a vízrendszerekben. A munkavédelmi szabályozások már sokat tettek ennek leküzdésére, annyira, hogy Európában most az Egyesült Királyság vezeti a harcot a legionella elleni küzdelemben. Az üzleti vezetők még hatékonyabbá tehetik a legionella kezelést, ha figyelembe veszik a kémiai kezelés holisztikus folyamatát és a legionella vizsgálatokat, hogy minimálisra csökkentsék a legionella fertőzések járványos kitörését.